A projekt művészeti hallgatókat és pályakezdő művészeket hív, közös diskurzusra.

The project invites art students and emerging artists to a joint discourse.

Tovább »
Jelentkezés / Apply »
Vissza
Az eseményről

 

„…az az őrült fickó”

A Mappanyitás workshop a képzőművészeti életben komoly hagyománnyal bíró portfolio review, portfólió bemutatás műfaját elevenítette fel június 6-án a Műcsarnokban. A Mappanyitásra jelentkező művészek és művészeti hallgatók az általuk kiválasztott kurátornak, művészettörténésznek, esztétának mutathatták be művészeti portfólióikat, hogy a személyes találkozó és párbeszéd révén segítségek kapjanak útkeresésükhöz, megteremtve ez által a jövőbeli együttműködés lehetőséget is.

 

 

A felkért kurátorok és a 60 művész, akik elhozták portfólióikat, a beszélgetések után kifejezetten hasznosnak ítélték a konzultációt. A jövőre nézve két észrevétel fogalmazódott meg bennük: az egyik, hogy több idő jusson az egyes portfóliókra, a másik a remény, hogy lesz folytatása a projektnek, s ez az egyszeri alkalom egy hagyományteremtő folyamat kezdetét jelenti a Műcsarnokban.

Összeállításunkban a kurátorok beszámolnak benyomásaikról és elmondják véleményüket a Mappanyitásról, akár név szerint is kiemelve egyes alkotókat, akikkel hosszabb távú együttműködést is elképzelhetőnek tartanak, ezzel is jelezve a rendezvény célját és perspektíváit.

VLADIMÍR BESKID (1968, művészettörténész, kurátor. A pozsonyi Comenius Egyetem művészettörténet és elmélet szakán szerzett diplomát 1985-ben. 2003–2005 között a Képzőművészeti és Design Akadémia Kortárs művészeti kutatóintézetének munkatársa, 2006–2011 között a Jan Koniarek galéria igazgatója. 2011-től 2014-ig az Európa kulturális fővárosa (Kassa) rendezvénysorozat művészeti igazgatója. 1987 óta több mint 80 csoportos és egyéni kiállítást rendezett kurátorként szlovák és külföldi galériákban és kiállítóterekben.)

Kiemelne valakit esetleg a művészek közül?

Mindenekelőtt az iráni Rasa Vesali művésznőt, aki egy merőben új és izgalmas nézőpontot hoz be a festészetbe. A mélyen személyes, hol drámai és olykor tragikus és traumatikus élményeket a kelet és nyugat közötti feszültséggel elegyíti. Munkái megformálásához magánéletének legszemélyesebb momentumait használja, reflektálva a kortárs művészeti életre. A másik művész, akit kiemelnék, Sin Olivér volt, akinek nagyon érdekes művészeti felfogása rám is üdítően hatott. A vizuális művészeti képzésen kívül maradt polihisztor, zenész, tudós, aki próbál átfedést találni a vizuális művészetek és a tudomány között. Valamint Török Judit munkáit is nagyon érdekesnek és figyelemreméltónak találtam. Papírok a vásznon, épületrészletek, szokatlan és nagyon erős, de mégis finom és érzékeny egységet képeznek. Mondhatni költői formanyelve van, amely számomra elragadó volt.

Milyennek látja a projektet?

Kiváló ötletnek tartom a Mappanyitást, mivel ez nagyszerű lehetőség a művészeknek a kapcsolatépítésre, arra, hogy más szemmel tudják nézni saját munkáikat. Néha egy-két tanács vagy akár néhány szó is elindíthat olyan folyamatokat az alkotókban, amelyekből inspirációt nyerhetnek. A beszélgetések alatt kapott benyomásokból új utakra új megoldásokra lelhetnek, amelyek előre lendítik művészi karrierjüket. Másrészről pedig ez egy nagyszerű lehetőség nekünk, művészettörténészeknek, kurátoroknak, hogy elindítsunk egy dialógust, kapcsolatba kerüljünk művészekkel, illetve külföldi kurátorként jó alkalom arra, hogy tájékozódjak a Magyarországon zajló művészeti viszonyokról, főképp a fiatal generációk művészetéről, mivel a legtöbbjük friss diplomás volt. Szóval szerintem ez egy nagyszerű együttműködés volt, amelyből a Műcsarnok is nagyon sokat profitálhat.

HÖRCHER FERENC (1964, esztéta, műkritikus, filozófus immár több mint harmincéves hazai és külföldi tanítási és kutatási szakmai tapasztalattal. A PPPKE Esztétika Tanszékének professzora, az MTA BTK Filozófiai Intézet igazgatója. Számos esztétika- irodalom- és eszmetörténeti könyvet írt és tanulmányt publikált, valamint egyik alapítója, volt tanárszerkesztője és rendszeres kritikaírója a Kultúra és Kritika internetes oldalnak. A kortárs művészet kapcsán a Műcsarnokkal együttműködésben kidolgozott egy oktatási modult a kurátor- és kritikusképzésre. Főbb kutatási területei az ízlésesztétika és a kora modern esztétikatörténet.)

Mit gondol a rendezvényről?

A rendezvényt folytatni kell. Nyilván a felhozatalban volt jobb-rosszabb: dilettáns, feltörekvő titán és profi. Volt egy 40 éves pályafutásra visszatekintő művész. Nagyon izgalmas volt, kifejezetten jó benyomásaim vannak.

Kit tud kiemelni?

Csóka Szilárd Zsolt, Somos Gyula és Szarka Hajnalka, Kréher elismert művész odakint. Somos Hollandiában tanár, és kifinomult művész.

Hogyan profitálhat a Műcsarnok ebből, és hogyan a művészek?

Ki kell dolgozni egy mentorálási rendszert, meg kell gondolni, hogy milyen finanszírozással. Kérdés, hogy csak fiatalok legyenek benne, vagy idősebb művészek is. Fontos, hogy legyen pár évente egy nyitás, nem csak mappanyitás, hanem kapunyitás is.

A művészeknek mást és mást jelent egy ilyen alkalom. Voltak, akik több kurátorhoz is bejelentkeztek, lehet, hogy a network építés is szerepet kap itt, esetleg meghívták a kurátorokat a műtermeikbe. Érdemes a 60-ból legalább 5-6 művésszel tovább tartani a kapcsolatot. A műcsarnoknak is fontos lehet ez a műhely szerep.

Jónak ítélem a meghívott kurátorok kiválasztását, hogy a határon túli régiókból is voltak, és a különféle művészeti területekről, magángalériától, múzeumi szakmából és egyetemről, többféle életkorból, minden szelekciós elvből jó választásnak gondolom.

ISKI KOCSIS TIBOR (1972, festőművész, művészettörténész, galerista. 2001-ben festő szakon diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd 2004-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Művészettörténet és Vizuális nevelőtanári diplomát szerzett. Az FKSE, a MAOE és a HUNGART tagja, a VILTIN Galéria alapító tagja és művészeti vezetője. Számos kiállítás kurátoraként hazai és külföldi művészek munkáit egyaránt bemutatta. Képzőművészeti karrierje mellett fontos szerepet tölt be a magyar kortárs művészeti élet szervezésében.)

Mi a véleménye a kezdeményezésről?

Nagyon jónak tartom. Számomra fontos, hogy mindig legyen valami eredeti, de mégis kellenek a referencia pontok. Ez egy olyan kezdeményezés, amely a világon sok helyen ismert, és borzasztóan fontos. Sport analógiával élve: „utánpótlás nevelés”.

Azt gondolom, ha lehetősége van egy fiatal művésznek arra, hogy kvázi ingyen művével, munkáival kapcsolatban visszajelzéseket kapjon hazai és külföldi szakemberektől, akkor ezt meg kell ragadni.

Másrészt nekünk, hazai szakembereknek ez felelősség ‒ számomra borzasztó fontos kérdés a felelősség, hogy ha már egyszer a fiatal művészek képzésére költ az ország, akkor bizonyos szempontból az utána következőkben is segítsük őket. Az indulásnál megadjuk a kezdeti instrukciókat, orientációs pontokat. Ha lehetőség van arra, hogy a művész a lehető legrövidebb idő alatt eljusson egyik pontból a másikba, akkor azt a lehetőséget meg kell adni. A felesleges köröktől irtózom.

A jelentkezőktől megkérdeztem, hogy mit várnak a konzultációtól. Sokféle választ kaptam, de abban egyetértettek, hogy valaki, aki benne van a szakmában és több szempontból rá lát, az mondjon valamit arra, amit csinál. Vagy épp olyan fázisban van, amikor szüksége van rá. Épp most jött ki a főiskoláról vagy egyetemről, és már nincs meg az a burok, ami ott volt, és nem tudja, hogyan tovább. Egy pár pozitív szó is nagy lendületet tud adni számukra. A művészek rettenetesen érzékenyek. Nagyon sok mélypont van. A felelősség nekünk a szakmán belül az is, hogy tartsuk a kapcsolatot a művészekkel és tudjuk, hogy mikor épp mire van szükségük. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden nap együtt kávézunk, de időről időre kvázi bekopogunk hozzájuk.

Összefoglalva: az egész művészeti szakmának a kölcsönös egymás iránti felelősség tudatával kell tovább lépnie.

PETER NOEVER (1941, designer, kurátor, építész. Számos egyéni és csoportos kiállítás, valamint nemzetközi művészeti projekt szervezője. 1986–2011 között az Osztrák Iparművészeti Múzeum Kortárs művészeti osztályának igazgatójaként és művészeti vezetőjeként nemzetközileg elismert művészek megbízásával radikálisan új tartalmat hozott létre és megújította a múzeum általános megítélését. A világ jelentős egyetemein és művészeti intézményeiben a mai napig tart előadásokat.)

Mit gondol a mai napról összességében, milyennek találta a Mappanyitást?

Először is… túléltem, ami persze nem volt könnyű, hiszen egy nagyon intenzív napon vagyunk túl. Sok művésszel találkoztam és kijelenthetem, hogy tiszteletreméltó az elhivatottságuk és ambíciójuk. Húsz perc természetesen nem elég arra, hogy teljes képet kapj a jelentkezőkről vagy a munkájuk természetéről, de arra igen, hogy legyen egy általános elképzelésed a gondolatvilágáról, ami számomra kifejezetten érdekes volt. A legtöbben csak visszajelzésre vártak, hogy jó ösvényen haladnak-e.

Kiemelne valakit?

Néhány művész felkeltette az érdeklődésemet. Meszlényi Károly, Bozi Anna, Kusovszky Bea… az az őrült fickó, Szemenyei Nagy Tibor. És természetesen Kelle Antal szobrász. Őket mindenképp megemlíteném.

NADIA ROVDEROVÁ (1971, galerista, kurátor, képzőművész. 2001 óta különböző művészeti projektek, illetve kortárs művészettel foglalkozó galériák vezetője (Photocenter, az ArtPro Galéria). 2010-ben alapította meg első saját fotóművészeti galériáját Prága belvárosában (Artinbox), amely számos nemzetközi szakmai színtéren megjelenve fontos missziójának tartja a fiatal művészek felkarolását. 2015 januárjában hozta létre az Artinpark Galériát Prága közelében, amely a kortárs képzőművészek magas művészi értéket képviselő, kompromisszumok nélküli közvetítésére koncentrál.)

Milyennek találta a Mappanyitást?

Rám nagyon inspirálóan hatott a művészekkel való találkozás és diskurzus, a legtöbbjük munkáját érdekesnek találtam. A program szerintem kifejezetten hasznos és nagy segítség a művészeknek és kurátoroknak egyaránt. Sok inspirációt és energiát kaphatnak a kurátoroktól, amely előre lendítheti őket az alkotásban. Ugyanakkor számomra is rendkívül fontos az új ismeretségek kötése, mivel a jövőben számtalan projektnél gondolhatok majd az itt megismert művészek részvételére is.

Kit emelne ki leginkább?

Antal István egyértelműen az egyik legerősebb portfólióval rendelkező művész, valamint Dobokay Mátét emelném ki. Jövő évre egy női kiállítást tervezek, amelyre meg szeretném hívni Rasa Vesalit hogy mutassa be a munkáit és beszéljen az életéről. Dobokay Mátét is szeretném bevonni egy közös projektbe, amelyet a következő évre tervezek.

Hogyan javítana a rendezvényen?

Szerintem ez tökéletes volt, sok portfolio review-n voltam már, és eddig ez volt a legjobban megszervezett.